Gasztroarcok a Sonkaarcokban

A három évvel ezelőtti hedonista kalandozásaimat itt a blogon is olvashatjátok. Ebben az időben heti legalább két alkalommal a Gasztrowerk keretein belül és kívül fedeztük fel Magyarország akkori legtrendibb éttermeit, borászatait, főztünk a legjobb séfekkel, és tanultunk a legjobb szakemberektől.

Megismertük az ország gasztro-lehetőségeit, és már nem csak a személyes igény, hanem a tudatosan felismert minőség után is sóvárgunk. A bejegyzéseim 2010 szeptemberétől 2011 nyaráig szólnak a gasztrowerkes élményekről.

Tudjuk, hova érdemes beülni, és mit kerüljünk el nagy ívben.

A Gasztrowerk idén a hatodik csoportjával járja a magyar gasztro-berkeket, nekünk pedig eszünkbe jutott a sok finom falat, és osztálytalálkoztunk, hedonista módra.

Az elmúlt három év mintha el sem múlt volna, az asztaltársaság ugyanazzal a lelkesedéssel, nyitottsággal ülte körbe, most épp a Sonkaarcok asztalát.

Papas, a Sonkaarcok arca maga is gasztrowerkes hallgató volt, bár nem velünk élte át a kalandokat, azonnal egy irányba járt az agyunk. Papas nem mellesleg hosszú évek óta a budapesti vendéglátás egyik kulcsfigurája, nem alkuszik sem a beszállítókkal sem a munkatársaival, az elvárt minőség kötelező minőség, minden nap.

Ő álmodta meg és hozta létre ezt a belvárosi bisztrot, ahol végigkóstolhattuk a spanyol tapas bár különlegességeit.

A sonkatál háromféle sonkája közül a Serrano a turisták részére készült változat, ez a hagyományos, takarmánnyal etetett fehér sertésből készült, szárított sózott sonka.

Ennél magasabb kategória a félig makkon félig takarmányon tartott Iberico sertés sonkája, a csúcsminőséget pedig a csak makkon tartott állatból kapjuk, ez a Bellota sonka.

Ezek a sonkák olyan disznókból készültek, akik folyamatosan vannak mozgatva, na, nem a levágás után, hanem előtte is, kondások terelgetik őket, hogy aztán 180 kg-s kifejlett állatként kerüljenek a vágóhídra. A sonkakészítés több száz éves hagyománya az állandó minőséget garantálja.

A kóstolótálakon szereplő spanyol szalámik között fügés, borsos, sajtos, diós változatok kellették magukat, a kenyérre kenhető kencék közül nekem a Papas mézes körözöttje tetszett leginkább, bár ez erősen megosztó íz volt, valaki vagy nagyon szerette vagy nagyon nem.

A hajszálvékony sonkaszeletekhez tökéletes, ropogós héjú de lágy tésztájú bagettet ettünk, faltunk, habzsoltunk szokás szerint.

A sonkák mellett a szarvasbélszín, a tojáskrém és a manchego sajt volt még nyerő falat.

A Sonkaarcok borválasztékát találtuk kicsit kevésnek, de ez a hedonista kalandok függvényében várható volt.

Sonkát enni jó, közösen enni még jobb. Közösen enni és borozni pedig tökéletes.

Erre példa az itt található móri kaland. 

Az Öreg Harang az ország legjobb kisvendéglője

A Hévíz melletti Öreg Harang étteremről korábban írtam már, azóta is kedvenc helyem, helyünk ez a szőlősorok közötti kis vendéglő.

Most végre felkerült a magyarországi gasztro-térképre is, megnyerve a Gault & Millau legjobb magyar kisvendéglő címet.

A nyári Magyar Konyha Magazin Balatoni gasztro-könyvéből hiányoltam a helyről szóló ajánlót, az is eszembe jutott, hogy az éttermi tesztelők el sem jöttek Hévízig, Keszthelyig. 

Vagy tényleg ennyire siralmas a felhozatal errefelé? Egyébként tényleg, de most örüljünk a Harangnak és felejtsük el, amiről ne is beszéljünk. Főleg, ne írjunk.

Az Öreg Harang idén nyáron számomra kicsit visszavett a minőségéből, de ezek olyan nüansznyi dolgok, ami összességében nem probléma, csak nekem tűnt fel.

A rizsköret teljesen felesleges itt, ahol olyan krumplifánkot sütnek a kecske szűzérmék mellé, hogy elomlik a szádban, ahol a grillezett zöldségek, krumpli vagy a kemencés káposzta és a tócsni bőven elég, a rizs úgyis ottmarad a tányéron.

A kecske mellett szamár, bivaly, fácán, szarvas, mangalica, vaddisznó, nyúl szerepel a napi ajánlatok között, ha sok a vendég, kevesebb idő marad a vicces ételbemutatókra a fekete tábla mellett, ha pedig a környező asztaloknál németül, vagy oroszul beszélnek, oda kicsit több energia összpontosul.

A császármorzsa viszont veri a legjobb tiroli változatot, a barackos rétesük pedig becsomagolva, másnap reggel is kitűnő. Az ehető virágok nem csak szépek, de finomak is! Az egyedi étkészlet egyszerűen csak öregharangos, jó, ahogy van.

Az adagok mennyisége és minősége tökéletes, a desszertet már csak nézegeted a tányéron, vagy alapból elcsomagoltatod. Rutinosabb asztaltársaságok csak egy adagot kérnek az édességből, amiből mindenkinek jut kóstoló.

Ha Keszthelyre, Hévízre jössz, vagy a környéken jársz, nézz be az Öreg Harangba.

November 2-ig várják idén a vendégeket, vasárnap zárva vannak.

Napfényszínű paradicsom

A sárga paradicsommal való első találkozásom végzetes volt. Örök rajongás, és egy kidobható póló lett az eredménye. Mert a paradicsomtőkék között, mosatlanul úgy majszoltam és tömtem a számba a finom, lédús, kicsit édeskés gömböket, hogy a kifröccsenő lé ugyanúgy nem zavart, mint 3 évesen.

Már augusztus elején elhatároztam, hogy én ebből a paradicsomból paradicsomlét akarok főzni. 

Sárgát. Mert pirosat bárki tud.

Sárgát is tud, persze, ugyanaz a főzési folyamat, csak az eredmény lesz egy különleges színű, de paradicsom ízű lé.

A legnehezebben 2013. szeptemberében a tartósítószer beszerzése ment, hiszen mikor legyenek üresek a polcok, és hiányozzon a Natrium-benzonát, mint amikor nekem több kiló sárga paradicsom várja a sorsát a konyhában.

Így két részletben készült a lé, az esti sikertelen vásárlást reggel folytattam. Addig viszont egyszer felforraltam a paradicsomokat, mert nem szerettem volna, ha éjszaka elkezdenek rothadni. Az eső után szedett paradicsom héja könnyen reped, sérül, ezért célszerű szedés után minél hamarabb feldolgozni.

A megmosott paradicsomokból kivágtam a hibásnak tűnő részeket, az esőtől kirepedezett héjak barna részét is, majd a nagyobb darabokat félbevágva, a kicsiket egyben hagyva mentek a lábosba. Forrástól számítva közepes lángon rotyogtattam egy órán keresztül, majd hagytam kihűlni. Reggelig.

Reggel újabb kör a környékbeli boltokban, a legkisebben volt nátrium és celofán is.

Aztán a megfőtt paradicsomot paradicsom passzírozón áttekertem, így megszabadult a magjától és a héjtól, csak a finom lé maradt.

A paradicsomlét újra forraltam, és főztem 20 percig. Közben ízesítettem cukorral és sóval.

Még forrón üvegekbe töltöttem, a tetejére szórtam egy kevés tartósítószert, celofánnal és kupakkal légmentesre zártam, és száraz dunsztban hagytam kihűlni. Ez az üvegek bebugyolálását és békén hagyását jelenti vagy egy napig.

A sárga paradicsomlé önmagában, vodkával, vagy ételekbe főzve is finom. Ugyanúgy használható, mint a piros, csak vidámabb színe van. Kicsit édesebb az íze, mint a pirosnak.

Gasztrokalandok a nyáron

Rég írtam már friss bejegyzést, mondhatjuk úgy, eltűntem egy időre.

Időre és térre vágytam, a világvégéről újra a Balatonhoz költöztem, és a gasztro kalandokat egy ideig az új weboldalam számára, a hevizre.hu oldalra írtam.

Hévíz és Keszthely sok-sok falatot és kortyot kínál a vendégeknek, érdemes azonban körültekintően választanunk, ha nem akarunk csalódni.

Az én eddigi kedvenc helyeim megmaradtak, sikerült felfedezni jónéhány igazán példamutató éttermet, kávézót, a kedvencem még mindig Szigliget és Badacsony.

A személyesebb hangvételű írások, a saját receptek és étel-kreálmányok a jövőben is ezen az oldalon lesznek elérhetőek.

A rukkolás erdei gyümölcs fagyitól a füstölt disznófejig sok mindent megkóstoltam a nyáron. 

Az éttermi kedvenc továbbra is az Öreg Harang kecskéje, halászléből még mindig anyukám főzi a legjobbat, pedig kóstoltam párat a Tiszától a Balatonig.

Fagyiból a barackpálinkás hajdúszoboszlói a nyerő, de az ibolyavirágos is nagyon kellemes élmény a pesti Levendula fagyizóban. A Sylt szigeti tökmagolajos vaníliafagyiról is álmodok néha.

Friss zöldséget, gyümölcsöt továbbra is a kertből, és a szomszéd kertjéből szerzek be, persze, a környékbeli piacokon is érdemes körülnézni.

Balatoni borfesztiválok, szüreti mulatságok alkalmával kóstolt borok egy része az én poharamból a sövényen vagy talajon végzi, bor ügyben sem megy le minden a torkomon. Persze mindenhol jelen vannak az iható borokat képviselő pincészetek is, csak az ízlésünket kell követni.

Mi van még? Keresgélés, hogy ehető kenyeret, tejterméket találjak a környéken, nem horror áron (pl. 600 Ft/ fél kg kenyér). 

És mi volt a legszebb mekis élmény? A Debreceni Virágkarnevál kocsija.

Várlak benneteket szeretettel a Hévízi oldalon programokkal, hírekkel, és ezen az oldalon sok-sok finomsággal.

Kagylókaland Sylten

Úgy gondoltuk, ha a sirályok alig várják, hogy apálykor lakomázzanak a friss kagylókból, akkor nekünk is itt az ideje kipróbálni ezt a csemegét.

Ennél frissebb kagylót sehol nem találunk, ennél gyorsabban sehol nem kerül a tengerből a tányérunkra ez a finomság.

Tehát ha már szigetlakók vagyunk, akkor irány a víz, és gyűjtögetünk.

Gumicsizma, esőkabát, gyűjtőzacskó, és jó nagy elszántság, mert még mindig csak 6 fok van, ez a tengernél még kevesebb, és a szél is fúj.

Ma kora délelőtt volt apály, így volt időnk lemenni a hullámtörő szirtek kagylótelepeihez.

Apálykor a tengerpart terített asztal a madaraknak, a kövér sirályok nagyjából hatóránként könnyen hozzájutnak a szárazra kerülő tengeri finomságokhoz.

A gyűjtés alapszabálya, hogy nem taposunk össze feleslegesen egy kagylót sem, mégiscsak természetvédelmi területen vagyunk, csak a teljesen ép, bezárt darabokat szedjük össze, ezek közül is a nagyobbakat.

Húsz perc alatt ketten valamivel több, mint két kilót gyűjtöttünk, de ez volt a munka egyszerűbb része.

Otthon a vízcsapban le kellett súrolni a kagylóhéjra rakódott homokot, apró csigákat, korallokat.

Hát, ez a művelet két embernek vagy fél órás munka volt, el is határoztam, hogy én biztos nem lennék kagylópucoló sehol. Monoton, aprólékos munka, na és vizes. És persze kagylószagú.

A nagyobb rárakódásokat késsel kell leszedegetni, majd szivaccsal jól átdörzsöltünk minden egyes darabot.

A végeredmény mínusz 30 dkg lett, így álltunk neki a 2 kg kagyló megfőzésének.

Forró, sós vízben addig kell főzni a kagylókat, míg ki nem nyílnak. Ha marad a főzés után zárt kagyló, azt ki kell dobni.

Én itt kicsit már türelmetlen voltam, mert vagy öt körben fértek el a kuktában a kagylók, figyelni kellett, nehogy rosszak is maradjanak köztük.

A szétnyílt héjú kagylókat aztán lehűtöttük, és a kagylóhúst kiszedegettük a héjából.

Ez már könnyen ment, kézzel egyszerűen ki lehetett szedni a megfőtt kagylóhúst.

És hogy 2 kg kagylóból mennyi húsi lett? 20 dkg. Épp egy vacsorára való.

Most már értem, miért olyan drága a kagylóhús, elég sok macera, míg a tengerből a serpenyőbe kerül.

Aztán persze megint gyerekjáték, recept a következő alkalommal.

Te szereted a kagylót?

Cukkíni tzatziki sült tengeri hallal

Ismét egy villámvacsora, vagy  ebéd,  kevés alapanyagból, bárki nekiállhat, elronthatatlan.

A tengeri halfilé lehet tőkehal vagy akár lazac is, de tonhalból is készítheted.

Míg bemelegszik a sütő 180 fokra, el is készül minden, ami a tepsibe kerül.

Hozzávalók:

4-5 szelet tengeri halfilé

1 db cukkíni (kb. akkora, mint egy kígyóuborka)

5 gerezd fokhagyma

2 evőkanál tejföl

1 kis kanál sóban eltett petrezselyem-ez lehet friss, de akkor több sót használj.

3 ág kakukkfű

Só

Bors

Elkészítés:

A cukkínit a fokhagymával aprítógépben felszeletelem, vagy lereszelem.

Hozzáadom a tejfölt és a fűszereket.

Így nyersen is nagyon finom, igazi nyáridéző ízzel, vigyázat, nem megenni, hanem szépen rákenegetni a megsózott halszeletekre.

Önmagában ez a kence akár friss zöldségekkel, akár grissinivel vagy pirítóssal egy finom száraz fehérborhoz is tökéletes kísérő.

De most megsütöm a hallal.

Egy kis olajjal meglocsolom a cukkíni krémmel megkent halszeleteket, hogy ne égjenek le.

Ha bemelegedett a sütő 180 fokra, mehetnek bele a halak, és amíg elmosogatok, megterítek, elkészül a vacsora.

Kb. 12-15 perc alatt rásül a fokhagymás cukkíni a halszeletekre, ez idő alatt a hal sem szárad ki, omlós, puha marad.

Rizzsel vagy pirítóssal tálalom.

Jó étvágyat!

Mácsik vagy nem mácsik? Avagy túrós csusza Sylten

Gyors és finom ebéd vagy vacsora a túrós tészta, de itt Sylten ki kellett kísérletezni, hogy hasonlítson az otthonira.

Ha saját készítésű a mácsik (tészta), akkor nem kell keresgélni a boltok polcain a nagykockát vagy a széles metéltet, itt nem is találtam, így lett a masni alakú farfalle a túrós tészta alapja.

Ennél nagyobb kihívás volt a túró, mert nekem a túró szemcsés, a németeknek meg egy lágy, krémszerű massza.

Így ehhez a túrószerűséghez mindig keverek egy kis cottage cheese-t, hogy darabos is legyen.

A tejföl szerencsére itt is tejföl, sűrű, zsíros, finom.

Szalonnát pedig jó sokat hoztunk otthonról, így a finom, pirított szalonnakockák tökéletesek.

És hogy cukrot teszek-e a szalonnás túrós tésztámra? Persze, hogy igen!

Az igazi túrós mácsik receptjéhez kattints ide.

Jó étvágyat!

Csokis élvezet-Kicsi kiflik sok csokival

Ha a megmaradt húsvéti nyúlcsokikat beolvasztanád, akkor ezekbe a kiflikbe is tehetsz belőlük!

Persze, csak jó minőségű csokit használj, amit alapban meg is ennél. 

Én narancsos csokival kezdtem, de tejcsoki is mehet bele. 

Ma pedig megcsorgatom egy kis olvasztott fehércsokival is.

Nagyon finom, elsőre kicsit bonyolult az elkészítése, de én már többször sütöttem, megéri a macerát!

Az alap receptet Limara blogján találtam, kicsit átalakítottam, és ez lett a végeredmény.

Hozzávalók a tésztához:

30 dkg liszt

1 teáskanál só

3 dkg cukor

1 tojás

1,5 dl langyos tej

3,5 dkg vaj

1 tasak porélesztő

15 csepp vaníliaesszencia

Hozzávalók a csokis töltelékhez:

10 dkg narancsos étcsoki (70%-os)

1 narancs (héja és a leve)

3 dkg cukor

2 evőkanál kakaópor

2 dkg vaj

A tetejére:

1 felvert tojás

1 dl cukros tej

Elkészítés:

A langyos tejben megolvasztottam kicsit a vajat, és belekevertem a száraz hozzávalókhoz.

Ráütöttem a tojást, csepegtetem az egészre egy kevés vaníliát, és kézzel jól összegyúrtam. Kb. 5 percig dagasztottam, majd jó másfél órát pihentetettem a tésztát.

Ezután kettévágtam, kör alakúra nyújtottam mindkét felét.

A pihenés vége felé elkészítettem a masszát.

A csokit apró darabokra törtem, hozzákevertem a kakaót, a cukrot, a reszelt narancshéjat, rácsavartam a narancs levét, és egy kevés vajat is adtam hozzá.

Ezután egy percig mikróztam, hogy melegedjen, majd megkevertem, és egy kicsit még folyósítottam a mikróban.

Amikor kenhető masszává olvadt, rákentem az alsó tésztára, majd beborítottam a másikkal.

A kör alakúra nyújtás nem is olyan egyszerű, főleg, ha nagyjából két egyforma kört kell készíteni.

Ezután cikkeket vágtam-16-ot, majd kintről befelé haladva felcsavartam a tészta cikkelyeket.

Tepsibe tettem a kifliket, és megkentem őket egy felvert tojással.

200 fokra előmelegített sütőben 13 perc alatt sültek meg.

Még forrón megkentem langyos cukros tejjel, ahogy a kakaós csigát is.

Így másnap is finom, puhák maradtak a csokis kiflik. Hosszabb távú eltarthatóságról nincs tapasztalatom, mert nagyon gyorsan elfogynak.

Ha nagyobb családnak készíted, egyből duplázhatod az adagokat!

Jó sütést, jó étvágyat!

Húsvétra elefántot?

Sokáig barátkoztam a gondolattal, hogy vajas, lisztes krémes sütit süssek.

Valahogy idegennek, nehéznek, töménynek gondoltam ezeket a krémeket, igyekeztem az anyukámtól tanult könnyedebb, joghurtos, tejszínes, túrós krémeket készíteni.

De az elefántszem süti lisztes krémet kívánt. 

Mert bár kísérleteztem sima csoki pudinggal, az elefántszem-kedvelő tesztelő észrevette a különbséget.

Így aztán, rászántam magam az eredeti változatra.

Kakaós piskótatekercs, aztán a krém, csavarás, hűtés, kész. Nem nagy ügy, csak több edény kell hozzá, mint ami a konyhában van…..

Hozzávalók a piskótához:

6 tojás

6 evőkanál cukor

5 evőkanál liszt

2 evőkanál kakaópor

Egy csipet só

Fél tasak sütőpor

  

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztom, a sárgákhoz adagolom a cukrot és a csipet sót, majd habverővel legalább öt percig keverem, hogy szép habos, levegős sárga masszát kapjak.

A másik edényben kemény habbá verem a tojások fehérjét, ez is legalább öt percig tart.

A sárga masszához adagolom a kakaóval és sütőporral kevert lisztet, de nem egyben, hanem kanalanként, óvatosan keverem hozzá.

A végén lazítom fel a felvert tojáshabbal, és öntöm sütőpapírral bélelt tepsibe.

200 fokos sütőben 12 perc alatt sül meg.

Ezután tálcára borítom, lehúzom a papírt, és nem tekerem fel teljesen, csak a recept szerint sodrófa segítségével félbehajtom. Ennek híján pálinkásüveggel….

Míg hűl, elkészítem a krémet.

Hozzávalók a krémhez:

3 evőkanál liszt

3 dl tej

20 dkg vaj

20 dkg porcukor

4 evőkanál kakaópor

2 csomag vaníliás cukor

2 banán

A krém elkészítése:

A lisztet a tejjel sűrűre főzöm. És csomómentesre, ami azt jelenti, hogy keverni-keverni-keverni.

Egy másik edényben a porcukrot habosra keverem a vajjal, célszerű szoba-hőmérsékletű vajjal dolgozni, úgy könnyebb a keverőlapátoknak.

Ezt belekeverem a már kihűlt fehér lisztes masszához, és szépen beleadagolom a kakaót és vaníliás cukrot.

Nem is lett túl nehéz az állaga, és nagyon finom.

A krém ¾-ét kenem a piskóta belsejébe. 

A süti mélyedésébe tuszkolok két banánt, majd az egészet összehajtom, és kívül is lekenem csokis krémmel.

Hűtőben tartjuk vagy két órát, mielőtt szeleteljük.

Nem túl szép, de nagyon finom süti lett. Nekem kicsit kínai elefántos, de finom.

Majorannás sült kacsa vajas krumplipürével, körtekompóttal, bodzabogyó lekvárral

A hangzatos cím hozzávalóinak egy részét otthonról hoztam Syltre, így igazi, anyuféle körtekompót, és Lia-féle bodzabogyó lekvár színesíthette a kacsafalatokat.
A majoranna is anyukám kertjében nőtt, ő szárította.

Sajnos az idei befőzésről, gyűjtögetésről lemaradtam, de néhány üveg hazai íz felidézte a nyári illatokat, köszönet érte.

A bodzabogyó lekvár receptjét ezen a linken találjátok meg.

A kacsasütés legbonyolultabb része a kacsa felaprítása. Amikor a vágódeszkámat bőven túllógó, csúszós kacsával küzdöttem, néha arra gondoltam, mégis jobb lenne pizzát rendelni vacsorára.

Pedig a kacsa megkopasztása nem is az én dolgom volt…

A német kacsák jóval kisebbek, mint a megszokott magyar darabok, se a májuk, se a hájuk nem nőtt nagyra, így a kacsazsíros kenyér másnap reggel sajnos nem jöhetett szóba, szinte az összes zsírját elsülte szegény jószág.

A máját is csak levesben főztem meg, a nyakával, zúzájával, szívével, szárnyával és a mell, valamint hátcsontokkal együtt.

Sütésre csak a nagyobb, húsos darabok kerültek.

A megsózott, majd majoránnával megszórt kacsadarabokat bőrükkel felfelé ültettem a tepsibe, majd vizet öntöttem alájuk, és betoltam őket a 170 fokos sütőbe.

Itt vagy két és fél órán keresztül sültek, az első egy órában fólia alatt, és egyszer a vége felé kaptak még egy kis vizet. A légkeverés nem igazán pirította meg a kacsabőrt, így még kaptak 10 perc grillezést a legvégén.

Közben elkészült a hagyományos krumplipüré: főtt krumplikockák összetörve, sóval, vajjal, kevés tejjel kikeverve.

Én nem szoktam teljesen híg pürét készíteni, jobban szeretem a kicsit darabos változatot, amihez csak krumplitörőt használunk.

A tálalásnál pedig került a tányérra egy pár szelet körte és egy kis bodzalekvár is.

Te hogyan sütöd a kacsát?

Marcipán, szeretetből

Az észak-német kikötővárosról, Lübeckről nekem elsőre a marcipán ugrik be, és csak később tudatosul, hogy ez a város a Hanza kereskedelem központja, hogy innét indult az igazi világkereskedelem, itt alkották meg a tengeri és szárazföldi kereskedés alapszabályait, hogy csaknem 1800 műemlék található az ezer éves városban, ami a világörökség része.

Ha lübecki marcipán, akkor a Niederegger név jut eszembe, ennek a családi vállalkozásnak csaknem 300 marcipán alapú terméke van, nekem nagy kedvencem volt korábban a likőrjük is.

Az igazi marcipánba a szereteten kívül csak két dolog kell, mandula és nádcukor.

A marcipánok összetétele alapján a lübeckibe 90% mandula kerül, a gyengébb minőségű termékek fele-fele arányban keverik a cukrot és mandulát, a nádcukor helyett pedig a könnyebben hozzáférhető és olcsóbb répacukrot használják.

A Niederegger termékek alapreceptje 1806 óta változatlan, ők egy kis rózsavizet is tesznek a marcipánhoz.

A marcipán keleti csemege, a háremhölgyek kedvelt édessége volt.

A XVI. században Európában még csak patikákban lehetett hozzájutni, úgy gondolták, nagyszerű szer a szívbajokra, nem mellesleg pedig igazi afrodiziákum.

Lübeckben járva sajnos a Niederegger birodalom múzeumát és kávézóját zárva találtuk, de a közeli Travemündében sikerült megkóstolni a tortakülönlegességeiket is.

23 állandó tortacsoda mellet 17 szezonális termékük van, a vitrin előtt állva választani sem tud az ember a gyönyörű szeletek közül. 

A bőség zavarában aztán rábukkanunk a híres diótortára és a Baumkuchen szeletre.

A sütik alapja egy vékony kekszes tészta, erre rétegezik a fenséges vajas és légiesen könnyű tejszínes krémeket és piskótaszeleteket.

Az egész kap egy nem túl vastag, de jellegzetes marcipán réteget, és ezt borítják be csokoládémázzal, vagy újabb krémcsodákkal.

Niederegger marcipánt Magyarországon is lehet kapni, nem tartozik az olcsó termékek közé, de ha egyszer megkóstoljátok, tudni fogjátok miért. Húsvétra nagyon szép kollekcióval készülnek.

Én most is azt vallom, inkább ritkábban veszek meg valamit, de akkor abból a legfinomabbat választom. És a lübecki ördög sem visz el miatta....

Észak-Németországban járva mindenképp nézzétek meg Lübecket, télen-nyáron, hóban-fagyban. És sütizzetek egy Niederegger cukrászdában.

Slambuc Sylten

Csaknem kétezer kilométerre a Hortobágytól ettem életem első slambucát.

Ezt a tipikus, bográcsban főtt alföldi pásztor ételt a mi vidékünkön (Zala, Vas megye) nem készítik. 

Mi a krumplis tésztát szalonna nélkül szoktuk enni, savanyú uborkával.

Sylten nem bográcsban, hanem wokban készítettük a slmabucot, igazi magyar szalonnával, magyar szárított paprikával. 

Nem szabad tűzön, hanem villanytűzhelyen főttek össze az ízek, de így is nagyon finom, laktató vacsoránk lett.

Hozzávalók a sylti slambuchoz:

3 nagy fej vöröshagyma

1 kg krumpli

12 dkg szalonna

1,5 db szárított piros paprika

Só

bors

50 dkg kifőtt tészta (nagykocka)

Őrölt piros paprika

Elkészítés:

Előkészítjük a hozzávalókat.

Először felkockázzuk a szalonnát, majd megpucoljuk és kockára vágjuk a hagymát is. Míg jól kikönnyezzük magunkat, meghámozzuk a krumplit, és szintén kockára vágjuk.

Forró wokban a szalonnát üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a hagymadarabokat is. 

Ha ezek is pirulnak már, lehet sózni, borsózni és paprikázni, majd hozzázuttyintjuk a krumplit is.

Jól összekeverjük, felöntjük annyi vízzel, ami ellepi, és beledobjuk a szárított paprikát is.

Ha a krumpli félig megfőtt, mehet hozzá a tészta is.

Az alaprecept szerint ekkor a bográcsot keverés nélkül kell rázogatni, de wokban sokkal jobban jársz, ha kevergeted a tésztás masszát.

Ha beszívta az összes vizet, akkor egy kicsit oda kell pirítani, ilyenkor is bőszen kell forgatni a fakanalat.

Ezután már csak tálalni, és enni kell.

Lehetőleg egy jó kupica szilvapálinkával kísérd.

A császári Németország cári vacsorája

Hogy is van ez?

Hogy kerül Potsdam közepére egy orosz negyed, hagyományos faházakkal, kertészkedő, méhészkedő oroszokkal, és egy igazi orosz étteremmel?

Vilmos császár I. Alexandrow cár barátságának jeléül 1823-ban Potsdamban 13 telket, rajta orosz stílusú faházakat ajándékozott a cári katonáknak, az ő leszármazottaik azóta is itt élnek.

Érdekesség, hogy a katonák zenekari kórusa kapta ezt az ajándékot, vagyis orosz énekesek, zenészek telepedtek le itt anno.

A házak egy része múzeumként működik, de közben lakóházként is funkcionálnak.

A városrész 1990-től az Unesco világörökség része.

Meglepően sok a turista, sokan csak egy szamovár teára ülnek le az étterem asztalaihoz, de sokan kóstolják meg a hagyományos orosz ízeket.

A pincérnő orosz, fantasztikus akcentussal beszéli a németet, majd megörül annak, hogy mi oroszul dicsérjük a fogásokat.

Elsőre egy jó forró levessel kezdjük, ez az egész napos kastélytúra után igazi melengető élmény, hiába, na, tél van.

A borscs egy cékla alapú leves, káposztával, zöldségekkel, húskockákkal.
Az elkészítése igen bonyolult, mert az összes zöldséget külön főzik, a cékla színét sem szabad elveszíteni, még az sem mindegy, hogy a zöldségeket milyen sorrendben teszik a levesbe.

Másodikként egy  kedvelt orosz tésztaételt, pelmenyit eszünk, ezt Szibériától Ukrajnáig készítik, számos variációja ismert.

Engem ránézésre a raviolira emlékeztetett, persze az ízvilága eltér az olasz változattól.

Egy vajjal és pirított hagymával, tejföllel megszórt darált hússal töltött tésztát kaptunk, de sokan eszik ecettel és borssal meghintve is, ez a fülre hasonlító ételt.

Igazán finom falatok és meghitt, családias hangulat várja az Alexandrowkába látogatókat.

Aki arra jár, próbálja ki őket!
És nézze meg a várost körülölelő kastélyokat, parkokat, melyek szintén a világörökség részét képezik.