Konyakos, csokis meggy-üvegbe zárva

Hurrá, nyár, hurrá lekvárszezon.
Bár tegnap délután a közel 30 fokos hőségben először arra gondoltam, inkább nem is szedek meggyet, jobb lesz egy kicsit ejtőzni a hűvös szobában, de a lustaságot legyőzve megszereztem az alapanyagot a fáról. 

Biztos, ami biztos alapon a magozást és a főzést csak naplemente után kezdtem el, így is elég meleg már a tetőtéri lakás.

Hogy lazább legyen a magozás, a meggyhez passzoló konyakot előre lehet kóstolgatni, de csak óvatosan, figyelni kell a gyümölcsre és az arányokra. Mert ebbe a lekvárba kell a meggy, cukor és zselésítő mellé még étcsoki és konyak is. Van 15 éves moldáv konyakom, és 80%-os étcsokim, ezek fogják megbolondítani az üvegbe zárt meggyszemeket.

Hozzávalók a konyakos meggylekvárhoz:

1300 g kimagozott meggy

350 g cukor

1 tasak 3:1 zselésítő

125 g 80%-os étcsoki

0.5 dl konyak

Elkészítés:

Meggyszedés és magozás. 

Ez a macerás rész, csak alkalomhoz illő ruhában kezdj neki, már a szedésnek is. Mert a meggy spriccel és színez, ha erősen markolod, akkor már a fán is összekened magad. Ha nincs meggymagozód, akkor a konyhában tuti minden meggyszínű lesz, apró pöttyökkel tudod díszíteni akár a plafont is, ha nem figyelsz. Ha figyelsz, akkor is.

A kimagozott meggyet megszórom a cukorral, és pihentetem egy órát. Addig elmosom az üvegeket, na és lemosom a csempét.

A pihenő után hozzákeverem a cukrozott meggyhez a zselésítő port, és lassú tűzön felforralom. Öt percig zubogtatva főzöm, aztán beledobálom az étcsoki darabokat és nyakon öntöm a konyakkal.

Biztos valami különös perverzió, de imádom nézni a zubogó vörös lávát, és kevergetni benne a meggydarabokat.

Az illata mesés, vigyázz a kóstolásnál, mert leégeti a nyelved! A konyak íz nem dominál, épp csak kicsit sejlik fel benne. Az étcsoki kellemes keserűsége és a savanykás meggy tökéletesen harmonizál, annyi cukor került csak bele, ami nem nyomta agyon az alap ízeket.

Ha nem kenyérre kened reggelire, akkor piskóták, vaníliakrémek, fagyi mellé ajánlom.

Elzárom a tüzet, a forró meggy kavalkádot jól záródó üvegekbe szedem, és száraz dunsztban hagyom kihűlni. Ez az, amikor betakargatom az üvegeket mindenféle asztalterítőbe, hogy nagyon lassan hűljenek ki. Én nem szoktam fejtetőre állítani őket, de szokás kérdése. Nekem szerencsére ezzel a módszerrel sem romlanak meg a lekvárok.

Az első teszt. Az üveg felbontásakor kellemes konyakos illatot érzünk, ízében továbbra sem tolakodó az alkohol.